Csemői Naphimnusz

Részletek Szigeti Márta riportjából

Olgyay Gábor 1988-tól él Csemőben. Hegedűtanár feleségével öt fiuk és egy lányuk van. Közülük a legidősebb már 26, a legfiatalabb mindössze kilencéves. Eddig öt CD-je jelent meg. Műveit - hacsak teheti - a Csemői Templomban rögzíti. 

Több zenekarral többfele dolgozott. Az Olgyay Hangok családi zenekar 18 évig működött folyamatosan. Nevét az országhatárain kívül is ismerik. Utolsó műve, a Naphimnusz a múlt héten készült el. Erről beszélgettünk.

Hogyan esett választása Assisi Szent Ferenc Naphimnuszára?

Hosszas keresgélés előzte meg. Orgonaalapú egyházzenében gondolkodtam, amely egyetemes mondanivalót tartalmaz. Így akadtam rá a Naphimnuszra. Ezzel párhuzamosan aztán bevillant sok dolog. Például az, hogy fiatal koromban nem csak nekem, de szinte az egész generációmnak meghatározó élményt jelentett Zeffirelli Napfivér, Holdnővér című filmje. A másik, ami kevésbé ismert, Kazantzakisz Isten szegénykéje című könyve Assisi Szent Ferencről, amely jól tükrözi a nagy szent egyéniségét, aki súlyos szenvedései ellenére is megőrizte derűs énjét. Tehát nagy örömmel találtam rá erre a versre, és kezdtem megzenésíteni. 

Olgyay Gábor Naphimnuszát itt lehet megnézni, meghallgatni 

Ezt a verset már sokan feldolgozták.

Igen. Ezért tudatosan nem hallgattam meg egyet sem közülük, hogy ne befolyásoljanak. Úgy érzem, hogy egy egészen különös világot sikerült kitalálnom. Nem azt mondom, hogy ez jobb, mint a többi, csak más megközelítés.

Mennyi idő alatt készült el a mű?

Másfél évig tartott a munkafolyamat. Ebből körülbelül fél év alatt írtam meg magát a darabot. Ez nem azt jelenti, hogy éjjel nappal ezzel foglalkoztam, de azért a zeneszerzés elég időigényes munka, mert az ötlet ugyan gyorsan megvan, de a kidolgozás hatalmas meló. Ma már a komponálásban is nagy segítség a számítógép. Olyan kottaíró programot használok, amely azonnal szimulálja a különböző hangszerek hangját. Ennek segítségével készült el a kottaalapú zene, amit aztán jórészt a Csemői Templomban rögzítettünk.

  

Kik a közreműködők?

Én énekelem a Napfivért, csodálatos hangú Olgyay Veronika unokahúgom a Holdnővért. Az orgonaalapot és a gitárszólókat is én játszom, Dóri lányom fuvolázik, Kovács Tibor klarinétozik. Ütőhangszeren Holló Aurél (az Amadinda Ütőegyüttes tagja), dobon Banai Szilárd játszik. A darab párbeszédekre épül: Napfivér Holdnővérrel, fuvola a klarinéttal, vibrafon a marimbával folytat párbeszédet.

Milyen a darab felépítése?

Hat tételből áll. Az első a Napról, a második a Holdról, a harmadik a Szélről, Vízről, Tűzről, a negyedik - amely a világűr felől közelít és eljut egészen a rovarok világáig - , a Földről szól. Ez a legpopulárisabb és a legujjongóbb hangulatú rész. Ennek ellenpontozása az ötödik tétel, amely végigveszi a születésétől az elmúlásig az ember életét. Benne megjelennek a háborús borzalmak, de mellette kiváló olyan kiváló emberek is, akik sokat tettek az emberiségért. A hatodik, a befejező rész a teremtett világ dicsérete, amelyet megőrizve tovább kell adnunk. A versrészleteket minden tétel elején a szép beszédű Vrabecz Botond mondja el, és régi elképzelésemet valósítottam meg abban, hogy a zenét képekkel támasztottam alá.

Ferenc pápa enciklikájáról mikor szerzett tudomást?

Sokáig nem tudtam róla, és megdöbbentett, hogy ő a Naphimnuszt választotta mottóul, de meg is erősített abban, hogy jó úton járok: ennek a versnek most különösen nagy az aktualitása.

                                                                                                                             

Aki egyenes úton jár, az a világosság felé megy

Egy próféta járt ma nálam. Csemő prófétája, az Alföld prófétája.

István 1945. április 1-én született Budapesten. Édesanyjának egy cigány jósnő mondta el, hogy a fia kiválasztott ember lesz. Egyéb dolgokat is mondott, amit az édesanya továbbadott fiának. István ebben a tudatban, de ateistaként nőtt fel. 

Kőművesként dolgozott Pesten, mikor is 1977-ben találkozott egy érdekes, magas, vékony fiatalemberrel. Ez az ember önmagát „Azúr”-nak nevezte és sok-sok információt adott át Istvánnak. István csak nevetett, de az élete lassan-lassan megváltozott a beszélgetés hatására. Ahogy telt-múlt az idő, egyre több dolog beigazolódott, s számára nyilvánvalóvá vált, hogy a titokzatos idegen jóslatokat bízott rá. Néhány évvel ez után költözött István Csemőbe, ahol szintén részese volt egy csodás találkozásnak. Két nő kereste fel, akik közül az egyik, az idősebb azonos volt a pesti „Azúrral”, a fiatalabb pedig önmagát „Szajhának” nevezte – a Sátán lehetett az. Jehova újságokat hoztak, de mégsem lehettek Jehova Tanúi, hiszen soha többet nem látta őket. Tőlük is sok információt kapott és megerősítést abban, hogy ő egy különleges ember, akire sok bízatott. István elkezdte hirdetni az igazságát, aminek hamarosan a ceglédi pszichiátria lett a következménye. Furcsa mód akkor került be, 1980-ban, amikor fennhangon hirdette, hogy hatalmas földrengés közeleg. Nota bene, Olaszországot pár napra rá erőteljesen megrázta a föld.  Az is megjósoltatott Istvánnak, hogy hazudnia kell. Ebben végképp nem hitt, hiszen ő ilyesmire képtelen. De mégis rákényszerült. Ha nem tette volna, máig is a pszichiátria rabja lenne. Kiengedték. Zárójelentésében ez áll: világos, logikus gondolkodás, ésszerű érvelés, gondolatai között téveszmék fellelhetők.

Talán. De talán mégsem. Nézőpont kérdése. Vajon a hajdan nagy próféták hol végeznék ma? Nagy valószínűséggel egy intézet alagsorában, rácsok mögött. A világ, főleg a tudományos gondolkodás elvesztette a misztikum iránti érzékenységét. Ami az átlagostól eltérő, az betegség. Ez most az irányadó mérték. Ezzel Istvánnak is szembesülnie kellett. De lassan megváltozott. Szelídebb lett, gondolatait már csak azzal közli, akit arra érdemesnek tart. Engem ma délelőtt annak tartott. Megtiszteltetésnek vettem, sokat tanultam Tőle.

Beszélgetésünk végén kértem, foglalja össze röviden, mi az a prófécia, amit ő szeretne a világ tudtára adni. Azt mondta, ennyi: közel van az Isten országa. Hamarosan eljön Ő, és újból egy akol lesz és egy pásztor. Kérdeztem, mit kell tennünk tehát? Azt mondta, annak idején ő és édesanyja komolyan vették Konstantin Szimonov versét: Várj reám s én megjövök. Az édesapja az orosz frontról érkezett haza, jóval a háború után. Nekünk sincs egyéb dolgunk, csak hinni, hogy hamarosan eljön az Úr. Egyszerű dolog az élet: aki az egyenes úton jár, az a világosság felé megy.

Végezetül megnyugtatott: nem lesz világháború. A helyi lokális harcok nem fognak mindent elborítani. Jó próféta. Hiszek neki. S annak is, amit ránk akar bízni, csemőiekre, alföldiekre, magyarországiakra: „Várj reám, s én megjövök…”

Olgyay Gábor

Családi Tűzhely - 2014

Immár második éves program újabb szakaszáról  számolhat be a csemői Családotthon Alapítvány, mely több karitatív tevékenység mellett idén is arra vállalkozott, hogy nehéz körülmények között élő családokat kályhákhoz juttasson. 

Nem elégséges ugyanis, hogy tűzifával segítsük a szűkölködőket, hiszen sok helyütt tapasztaljuk, hogy nincs azt miben eltüzelni…  A kályhák, akármilyen minőségűek is, gyorsan tönkremennek a használattól. Arra pedig a támogatott családjainknak esélye sincs, hogy újakat vásároljanak. Ebben tudunk immár második ütemben segítséget nyújtani - meséli Olgyay György, az alapítvány elnöke.

Ezen a télen a svájci Unterageri-i Katolikus Egyházközség segített bennünket karitászgyűjtéssel és adventi-gyertya árusítással, amelyekből befolyt összeget alapítványunk rendelkezésére bocsájtotta. Az így létrejött pénzügyi erőből a tél elején összesen tizenöt teatűzhelyt vehettek használatba a Kecskemét és Csemő környékén lakó, támogatott családjaink.

A Családotthon Alapítvány munkatársai ezúton is köszönetet mondanak a projektet támogató személyek önzetlen segítségéért!

LÉT és létezés

Érdekes, egyesek számára sokkoló tanulmány látott napvilágot a minap, nagyon röviden összegezve: javarészt a jelen szociális hálóra költött milliárdok átcsoportosításával, na és azért persze némi egyéb támogatással fűszerezve minden a magyar állam területén élő magyar állampolgár alanyi jogon jutna szociális juttatáshoz: a gyermekek 25 a felnőttek 50 a várandós anyák 75 ezer Ft/hónap összegben.

A részletes tanulmány itt található:  LÉT

Erről a tanulmányról nem akarok és nem is tudok komoly véleményt mondani, talán csak annyit: túlmutat azon az alantas pártpolitikán, amit bal és jobboldali erők pro és kontra felvonultatnak a témában. Hogy mégis mért foglalkozom vele? Mert a nemzet szociális helyzete olyan tragikus, olyan sokan élnek a nyomor szintjén, hogy valóban tenni kell valamit. Lássuk az Új Idők Alföldjének árnyoldalait: két mélyszegénységben élő családról mesélnék – röviden.

 1.

Az egyik család, akiket jobbára tanácsaimmal de amikor tehetem, szerény anyagiakkal is támogatok, Cegléden él. A központtól alig egy kilométerre, egy cigánytelep közepén. Lepusztult földszintes romházak, egyik-másik lakatlan, de a többségében kisebb nagyobb családok nyomorognak, általában mindenféle munkalehetőség híján. A család két gyermeket nevelt, mikor megismertem őket, még gondozták őket. Az én segítségem akkor már kevés volt. Az óvodában feljelentették a házaspárt, a gyámügyes szakember kiszállt és úgy döntött, a gyerekek itt veszélyeztetve vannak, így hát állami gondoskodásba kell, hogy kerüljenek. Lehet, hogy akkor éppen mélyponton voltak, nem tudom. Annyit azonban el tudok mondani: azóta ahányszor meglátogattam őket, a lakásban mindig rend volt, meleg és tisztaság. A szülők nem isznak, nem dohányoznak. Hogy a gyermekeiktől az állam megszabadította őket, az identitásukat és a pénzecskéjüket is elveszítették. A férfi 22 ezer Forintot kap, az asszony, mivel leszázalékolt, 11 ezret, havonta. Mióta családi pótlék már nincs, nem tudják fizetni a számláikat, csak idő kérdése, hogy a nyomortanyáról is kiköltöztessék őket és hajléktalanokká váljanak.

2.

A másik családot régóta ismerem. Az apa egyedül maradt öt apró gyermekével. De ő valahogy mindig élelmes volt, vigyázott arra, hogy a családot egybetartsa. Időről időre másik asszonyhoz sodródott, másik házba költözött, és talán szerencséje is volt, a gyerekek, akiket nagy szeretettel nevel, nála maradhattak, sőt meg is szaporodtak… Legutóbb elmentem hozzájuk, ruhákat, édességet vittem, egy Nagykőrös környéki tanyán találtam őket. Az ingatlant három család bérli, az egyetlen döngölt földes szobában megszámlálhatatlanul sok gyermek törekedett felém, plusz ült ott egy román férfi is, aki csak vigyorgott barátságosan. Belépve melegnek tűnt, de aztán láttam, hogy a gyerekek mind kabátban vannak. Fűtés van, de a rossz szigetelés miatt a meleg azonnal távozik. Konyha az előtérben, fürdőszoba nincs. Elképesztő körülmények a létezés peremén. A családfő most bekapcsolódhatott a közmunkaprogramba, úgyhogy legalább a tanfolyam ideje alatt a további lét biztosított.

Az első családot inkább élelmiszerrel, a másodikat ruhával, cipővel iparkodom segíteni. És ami a legfontosabb – és ezért írom ezt a cikket: a jelenléttel. Tanáccsal, bíztatással, néhány gondolattal, egy olyan ember karnyújtásával, akit a Sors véletlenszerűen náluknál valamivel biztosabb alapokra helyezett.

 

 

És ezt szeretném tanácsolni minden alföldlakónak, sőt minden magyar embernek: Akinek valamiért valamivel több jutott, nyújtsa a kezét lefelé, szerény anyagi eszközökkel és sok szeretettel próbáljon segíteni a szenvedőknek. Vannak elegen, bár róluk nem szívesen beszél a média, sőt egyik politikai oldal sem, mivel nem szavazóképesek, mi ne dugjuk a földbe a fejünket és ne feledkezzünk meg róluk! Ha lehet, személyesen támogassunk néhány családot, ne féljünk felderíteni az otthonokat, mert aki még nem tapasztalta, el sem hiszi, hogy hol élünk és milyen is ez a mai Alföld és a mai Magyarország! De akinek nincs módja, ideje, energiája, bátorsága a személyes segítségnyújtásra, az bízza a szakemberre. Lehetőleg olyan alapítványra, segélyszervezetre, akik közvetlenül végeznek terepmunkát.

 

A LÉT-ből valószínűleg semmi sem lesz. De létezni akkor is kell, méghozzá emberhez méltóan.

Készület Szilveszterre

Aki kicsit is komolyan gondolja, időben elkezdi a szilveszteri készülődést. Ma mi is ezt tettük. Valóban az Új Idők Alföldjét éljük, hiszen legálisan lehet - na nem nagy mennyiséget de legalábbis egészségeset - főzni: pálinkából! És mi több, a gyümölcsmennyiség is megfelelő volt a nyáron. Így hát az előkészületek, cefrekészítés, első főzés, még kellemes időben, a fészerben zajlottak. Amit kedves olvasóink most látnak, az kérem az idei almapálinka tisztázása, kellemes, konyhai körülmények között.  Nézzük csak, hogy is megy ez:

Először is kell hozzá egy kissé preparált kukta. Íme!

 

A kuktát páracsővel összekötjük a hűtővel:

 

Maga a hűtő egy 50 literes hordóba szerelt rézspirál. A hordót feltöltjük hideg vízzel.

Ellenőrizzük, hogy minden stimmel-e, sehol nem eresztenek a csapjaink, illesztékeink, majd komótosan alágyújtunk a kuktának.

Rövidesen megjelenik a drága nedű a spirálunk kifolyócsövében. Az első fél decit kiöntjük, ennek réz íze lehet, vagy egyéb problémája. De ami utána jön, az már a miénk!

A sárga tölcséren keresztül kis mérőhengerbe jut a folyadék, amelyben fokolóval állandóan ellenőrizzük az alkohol szesztartalmát. Ez a rendszer itt egy "átfolyós szeszfokmérő", melyből a henger felső peremére szerelt csövön át, a piros tölcséren keresztül stabilan elhelyezett üvegbe gyűlik a folyadék.

 

A biztos eredmény érdekében mindenképpen alkalmazzunk professzionális szakembert, aki kézben tartja a dolgokat!

Az induló szesztartalom esetünkben 72 fok. A pálinkát folytonos ellenőrzés mellett addig főzzük, míg a szesztartalom 35 fok alá esik. Ezután az elkészült anyagot szűrt vízzel higítjuk, ízlés szerint 45-48 fok közé. S ha mindez megvan, jöhet a kóstoló:

Persze úgy kell kóstolgatni, hogy azért Szilveszterre is maradjon valamicske!

BÚÉK minden kedves Olvasónknak!

 

Új Idők Alfödiei

 

 





Biofalu Borsodban

Hernádszentandráson három éve uniós és állami támogatással biogazdálkodást hoztak létre. Ma már nemcsak az önellátáshoz szükséges mennyiségű terméket állítja elő a falu, hanem piacra is jut a házilag készített finomságokból. Nem csoda, hogy BioSzentandrás programjával a falu felkeltette a francia nemzetközi innovációs megfigyelő intézet, az Observatoire Territoria figyelmét is, és a településnek ítélték  – a helyben élők életminőségét javító, kiemelkedő önkormányzati innovációs kezdeményezéseket elismerő –  a rangos elismerést, ami 1986 óta létezik, és eddig hazánkban csak Hollókő részesült ebben a kitüntetésben (2010-ben).

Három éve a közösség és polgármestere megelégelte, hogy a környéken nincs semmi két kisbolton és egy kocsmán kívül. Mára a 24 fős biocsapat 12 ezer négyzetméteren termel zöldséget és gyümölcsöt.
Úgy döntöttek ideje kiaknázni a jó minőségű földet, ezért az egész falu biogazdálkodásba kezdett. Azóta mindenkinek akad munka, a porták rendezettek, és a közösség is összetartóbb. A gazdaságot tréfásan BioSzentandrásra keresztelték, a település címerét pedig úgy alakították át, hogy a zöldségek is helyet kapjanak rajta.

Alig három évvel ezelőtt Szentandrás zöldségtermelő biokert létesítésére adott be pályázatot s el is nyerte az eredetileg kitűzött összeg felét, 28 millió forintot. – Két évig gondolkodtunk, mi lehetne a pályázati pénz elfogytával is önfenntartó és tudtuk, hogy csak a mezőgazdaság ilyen. A kezdet azonban nem volt könnyű. A programban ugyanis senki nem hitt igazán.

Pont itt? Miért nálunk sikerülne? Ugyan ki fog itt dolgozni? záporoztak az ismert kérdések, a polgármester azonban leegyszerűsítette a vitát. Ez az utolsó esélye a falunak. Vagy ez van, vagy semmi. Végül talált 27 bizonytalan lelkesedőt, akik hajlandóak voltak kapát-kaszát ragadni a változásért.

A „Biocsapat”, ma már így hívják őket a faluban, hűen tükrözi a lakosság korösszetételét: Máté 17 évesen, Zoli bácsi 72 évesen lett biogazdálkodási tanuló. Férfiak és nők vegyesen, állással rendelkezők és munkanélküliek egyaránt. Ők vállalták a másfél éves képzést. A csapat mentorálását a gödöllői egyetemen oktató, 20 éve Magyarországon élő bioszakértő, Metthew Hayes látja el. Útmutatása alapján szerszámokat, vetőmagot, a kert elindításához szükséges eszközöket vásárolva belevágtak a programba.

Tavalyelőtt a biokert teljes termését hazavitték a csapat tagjai. 2012-ben 30 százalékát kapták meg, 70 százalékát helyi piacokon tervezték értékesíteni. Ehhez non-profit kft-t alapítottak, logót terveztettek, márkát építenek és zajlik az értékesítési kapcsolatok felderítése.

Forrás és teljes cikk:
http://www.pozitivnap.hu/belfold/itthon-kinevettek-franciaorszagban-elismertek-oket-parizsban-unnepeltek-a-borsodi-falut

Zöld építészet - Izraelben

Térjünk vissza egy áthidaló témával fő irányultságunkhoz, a fenntartható fejlődéshez és a korszerű megoldásokhoz. Íme egy rövidhír, még utoljára Izraelből.

 Várhatóan jövő év májusában fejeződik be annak a környezetvédelmi tanulmányokat nyújtó Tel Aviv-i egyetemnek az építése, mely az első LEED Platinum minősítésű épület lesz Izraelben.
 

 

 

Az Izraelben egyedülálló épülethez negyven építészt kértek fel szerte az országból, akik hosszú kooperációjuk során kiemelkedő munkát végeztek. A déli homlokzaton összegyűjtött napenergia elég energiát termel ahhoz, hogy az épület fűtését biztosítsa a téli időszakban. Nyáron ugyanez a homlokzat olyan árnyékolóként működik, ami megtartja a belső terek hűvös klímáját.

Szintén napenergiával biztosítják majd az elektromosságot, melyet a tetőn elhelyezett napelemek segítségével tudnak előállítani, ahol egyebek mellett egy kiterjedt zöld tetőt is létrehoztak esővízgyűjtővel. Az épület szennyvíz újrahasznosító rendszerrel is fel van szerelve, mely szintén elengedhetetlen feltétele volt a LEED minősítés megszerzésének.
 

Az iskola épülete kiváló útjelzője annak, hogy a fenntartható építészet egyre fontosabb szerepet játszik a világon, és olyan országokban is elkezdődnek az ilyen építkezések, ahol korábban még nem volt rá példa. Az egyetem ezzel hitelességét is bizonyítja, hiszen hol máshol lehetne az éghajlatváltozás kérdéseiről és a fenntarthatóságról oktatni, mint egy ilyen kiemelkedő zöld épületben.

Forrás: www.tisztajovo.hu