Október 31. csütörtök
Akko
Elhagyjuk
Tiberiast és a Genezáreti-tó környékét. Először Akkoba megyünk. Ez a keresztesek által épített kikötőváros arab
terület. Dicséretükre legyen mondva, próbálkoznak rendben tartani. Óriási
feltárások zajlanak, a föld alól ássák ki a monumentális oszlopcsarnokokat,
amelyekre több szinttel feljebb ráépült a mai város. Ez az egymásra rakódás az
egész térséget jellemzi. A szinteknek a fő állomásai a következők:
1.
Krisztus-kori maradványok, melyeket a rómaiak
elpusztítottak
2.
Szent Ilona által (300) épített keresztény
emlékhelyek, melyeket az arabok elpusztítottak
3.
A keresztesek által (1100-1300) épített
épületek, melyeket az arabok részben elpusztítottak
4.
Az angol gyarmatosítás (1918-1948) alatt
felépített emlékhelyek, amelyeket aztán sem a zsidók sem az arabok nem
romboltak le, hála a fellendülő idegenforgalomnak…
Vagyis ha
summázni akarjuk, a jelenlegi keresztény zarándokhelyek kiépítése az angol
gyarmatosításnak köszönhető. Persze vannak kivételes épületek, melyeket az
arabok valamilyen oknál fogva megtartottak, pl. Jeruzsálemben a Golgota és a
Szent sír bazilika keresztes korú maradványai, de az igazán szép és (számomra)
lélekemelő épületek mind a 20. század elején készültek, főként Antonio Barluzzi,
ferences rendű szerzetes ihletett, szakrális tervei alapján. Érdemes ezeket a
templomokat külön is megcsodálni, íme: Barluzzi templomok
Cezarea a Heródes által épített első európai
város volt a térségben. Hallatlan pompa fémjelezhette, ez még most is kitűnik.
Megcsodálhatjuk a kor Metropolitanjét – a színházat, és a hajdani Forma 1-et
is, a szekérversenyek helyszínét.
Cezarea - színház
Ezután
megint érdekes élmény következik, a Kármel-hegy.
Kezdem megszokni, hogy itt semmi sem olyan, mint amilyenre az ember számít. A
Kármel, a rend ősforrása egészen egyszerű épület, kicsit szedett-vedett
kolostor, akár Magyarországon is állhatna. A belső kápolnában misézünk, a
szagok, a hangulat szintén a hazai szerzetesrendit idézi. Barátságos, emberi
hely.
Kilátás a Kármel-hegyről
Ezután irány
Jeruzsálem! Öreg este van, mire
odaérünk, de azt máris látom, hogy a Szent Város nem Tiberias. Új-Jeruzsálem,
ahol a hotelünk található, nyugat-európai színvonalú nagyváros, rendezett
épületek, remek tömegközlekedés (villamosok), nyüzsgő élet. Lepakolva és a
vacsora elfogyasztása után azonnal felderítő útra indulok, hamarosan össze is
futok a túravezetőnkkel a hotel mögötti kis talponállóban. Rokonlelkek vagyunk,
egyikünknek sem megy a korai lefekvés, hiába kelnünk hajnalok hajnalán.
Jeruzsálem
ezer méterrel magasabban fekszik, mint Tiberiás, és ez érződik is. Hideg nincs,
de friss az éjszakai levegő. A kocsma teraszáról nézegetjük a forgalmat. Sok a
fiatal, a lányok leginkább feketében, a fiúk is, de fehér inget viselnek hozzá.
Békés nagyvárosi zsongás.
Új-Jeruzsálem
Hazaérve
látom a hírekben, hogy aznap az izraeli hadsereg több rakétát lőtt ki Szíria
felé és a Gázai-övezetben tűzharcban meghalt egy zsidó katona.
Mindebből mi
ott, a teraszon sörözgetve semmit sem érzékelünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése