Izrael - A Szent Föld (2)

Október 29. kedd

 

A Genezáreti-tó területre fele akkora, mint a Balaton. Hangulata is hasonló, szelíd, lelket emelő. Mélysége eléri a 40 métert, életadó jelentőségű: biztosítja Izrael ivóvízkészletét. Keleti partja a Golan-fennsík, sokat hallottunk róla a hírekben. Nem véletlenül. Stratégiailag fontos hely, hiszen rálátni innen az egész tóra, aki ezt a területet birtokolja, birtokolja a vizet is. Sokáig Szíria kezében volt, át is lövöldöztek onnan, de utóbb 10 km-es szélességben Izrael elfoglalta, így a tó környéke most biztonságos.

A Nyolc Boldogság temploma

  

Egymást érik itt a Jézussal kapcsolatos emlékhelyek. A Nyolc boldogság hegyére megyünk először. Az oda vezető út sziklás, élhetetlen, maga a hely hegyre épült oázis, pálmafákkal, gyönyörű ligetekkel, közepén alig száz éve épült templommal. Szemmagasságú ablakaiból rálátni a tóra.

Kicsit odébb a Hegyi Beszéd emlékhelye, benne jelkép, az öt kenyér és a két hal. Mi más szükségeltetik még a boldog élethez?

Öt kenyér, két hal...

 

Megint pár kilométer és Kaphernaum romjaihoz jutunk, Jézus sokszor megfordult itt. UFO szerű lebegő templom a közepén, az alja üveges, aki bemegy is, mintha a hegyen járna.

Kaphernaum

 

A tó partján misézünk. Zsongnak a fejemben az Igék, a helyek. Odébb megmosom lábamat a vízben s a könnyeimben. A hely szentsége, a Szentség helye. Nem tudom abbahagyni, sokáig zokogok. Feltöltődtem és kicsordultam. Minden, amit kisgyermek korom óta folyamatosan hallgatok, most megelevenedik. Nem gondoltam, hogy ekkora hatással lesz rám. Megérint az Isten.

Hajózunk a tavon. A legénység ügyes show-műsort ad elő, felvonják a magyar zászlót az izraeli mellé, majd az egyik matróz Péterként halászik. Persze semmit sem fog, de gyorsan előkerül egy nagy, festett karton-hal… Aztán indulnak a Shalom nóták. Elnézem ezeket a napbarnított arcokat és rádöbbenek: Izrael az izraelieké. Minden bűn, minden szenvedés, minden igazságtalanság ellenére és mindezek mellett. Egy nép hazája és végzete.

Bárka a tavon

 

A biznisz a tó környékén illedelmesen rejtve van. Néhány kulturált bazár a bejáratoknál, ezen kívül semmi. A tömeg is eloszlik, nem zajos, nem nyüzsgő. Éppen ezért élem át olyan mélyen a táj lelkiségét, jézusi jelentéseit.  Ahogy eltávolodunk a tó partjáról és beérkezünk a hegytetőre épült Názáretbe, ott már más a helyzet. Árus-árus hátán, bazárok sokasága, hatalmas búcsúra emlékeztet az egész, a hely így könnycsatornáimra nem jelent már veszélyt.

Názáret bazilikája Mária és az Angyali üdvözlet temploma, monumentális épület. Három egymásra épült templom, tetején a jellegzetes kupolával. A falakon minden nép Mária-ábrázolása. Tódul a sokaság, zarándok és turistacsoportok, ukrán, orosz, brazil, vietnámi, jó néhány fekete afrikai társaság, alkalomhoz varratott rendkívül színes egyenruhában, hatalmas, látványra, lélekre éhes tömeg.

Názáret

 

Kána. Itt minden arab kézben van, a menyegző emléktemplomát kivéve. Tulajodképpen egyetlen pár száz méteres sikátor az egész, két oldalt bazársorokkal, mindenütt kánai bort árulnak (ki tudja, hol teremhet ennyi, a környéken biztosan nem), középen a templom. Kis kápolnájában csoportunk házastársai megújíthatják házassági fogadalmukat. Emléklapot is kapnak róla.

Az itt vásárolt bort később a hotelben nem hajlandók kinyitni. Nem kóser - mondják...